2011. szeptember 16., péntek

A Franck-kávés doboz

Sok-sok éve őrzöm drága édesanyám, nagyanyám és nagynéném receptjeit.
Megsárgult papírlapok.
Egy 80-90 éves kávésdobozban vészeltek át boldog és szomorú időket, magukon hordozzák a régi idők ujjlenyomatait és a sütő-főző-serénykedő, kezüket sebtében kötényükbe törlő háziasszonyok ujjlenyomatait is.
Egy-egy szót már alig lehet kisilabizálni, néha helyesírási hibák is előfordulnak, esetenként hevenyészve papírra vetett cédula a recept, gyorsírás stílusban, valószínű, hogy a rádióból mondták tollba az asszonyoknak.

Nem volt könnyű belefogni ennek blognak a megírásába.
Nyomasztott a finom ízek keltette nosztalgia.

Digitalizálás közben felidézni a rég elfelejtett finomságok ízeit, a konyha kellemes vanília illatát, a húsvéti, karácsonyi sütés-főzés szertartását és nem utolsó sorban a finom ételek, italok, sütemények zamatát, emlékét.
A több mint száz recept nagyrészt Marosvásárhelyről származik, legtöbbjük amolyan kulináris népköltészet, az eredeti "kifőzője" legtöbbször ismeretlen, akkoriban a legtöbb családnál hasonló ízeket véltem felfedezni, így nyugodtam mondhatom és remélem nem tévedek, hogy egy letűnt kor erdélyi kispolgári családjainak étlapjáról fogunk felidézni jobbnál-jobb és egyszerűnél-egyszerűbb kulináris remekműveket. Azokat is, amelyeket én nem is szerettem, bár ilyen nagyon kevés van.
Az alapanyagok többsége manapság egyszerűen, könnyen beszerezhető, de emlékszem, hogy akkoriban bizony sokszor a vaj, a cukor, a citrom, a narancs, a füge és ki tudja még micsoda beszerzése nem volt egyszerű.
A receptekben nyoma sincs az állományjavító, ízfokozó, színező, génmódosított, e-mittudomén komponenseknek. Sok esetben a disznózsír is szerepel alapanyagként.
Nos, így ötven-hatvan év távlatából az is elmondható, hogy a margarin-növényi olaj hegemóniája előtti állapotokat idéző receptjeim a tudomány mai állása szerint sem tekinthetők egészségteleneknek.
Mert semmi sem egészségtelen, ami természetes.
Margarint például mi már évek óta nem fogyasztunk, vajjal, zsírral, vagy libazsírral sütünk-főzünk ahol lehet, a salátákhoz olivaolajat használunk.
De itt, ebben a blogban ez nem téma, most egy időutazásban kalandozunk.
Egy külön oldalon tüntetem föl a szómagyarázatokat, mert bizony a receptek többségükben erdélyi magyar nyelvjárásban íródtak. Ahol burgonyát írnak krumpli helyett, ott az a recept szinte biztosan valamelyik anyaországi sajtótermékből másoltatott.
A tészta általában süteményt jelent, a laska pedig mindig gyúrt tésztát.
Egy másik oldalon képeket töltök fel az elkészült ételekről.
Jó szórakozást és jó sütés-főzést kívánok minden kedves olvasónak!